Mint a legtöbb jó túra ez az út is meglepetésként ért és váratlanul lépett az életembe. Szóltak, menjünk el Boszniába, és én ragyogó arccal azonnal igent mondtam. Tudtam nem a szokásos Mosztárt, Szarajevót, Medjugorjet, akarjuk megnézni, hanem egy kis várost, Visokot a Boszna folyó partján. De miért is a nagy lelkesedésem és izgalmam, mi található ott, ami Európában máshol nem? Semmi különös, csak piramisok. Hát igen, döbbenhetünk meg, itt emelkednek tőlünk fél napi buszozásra. De miért éppen itt ne lennének Európában, hiszen vannak Afrikában, Amerikában, Florida partjaihoz közel az Atlanti-óceánban, a régi Mezopotámia területén a Zikurattok, és Kínában is több mint 100 található elsősorban Hszian város körzetében.
Sajnos a hazai médiumok sokszor nem állnak hivatásuk magaslatán és az igazán fontos eseményeket nem közvetítik, jómagam két éve tudtam meg szájhagyomány útján, hogy létezik ilyen és kaptam mellé egy boszniai webcímet. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy mégsem csak valakinek a tréfája lehet ez, és éreztem el kell oda mennem. Szerencsére most egy 50-fős csoporthoz sikerült csatlakoznom, aminek a vezetője már járt ott, ismeri a feltárás vezetőjét és tudja pontosan merre és mit kell nézni. Sajnos vagy szerencsére itt még nem épült ki a turista forgalom éppen ezért vendégként kezelnek minket és nem pénztárcaként.
Budapesttől Mohácsig egyenes út vezetett, majd Eszéken átmenve hagytuk el Horvátországot Bosanski Samac-nál és léptünk Boszniába, ahonnan délre Szarajevó felé mentünk. Visoko mintegy 30 km-re a főváros előtt van, amolyan hegyekkel körbeölelt kis városka, amely azonnal a szívünkbe lopja magát. Sajnos az elmúlt háború nyomait nagyon magán viseli még, ennek megfelelően a gyűlölet, a harag és a fájdalom is élesen benne van az emberekben, ahogy ezt megtudtuk a következő napokban a vezetőinktől.
Ellentmondásos ország ellentétes emberekkel, hatalmas ellenszenv a háborús bűnöket elkövetőkkel szemben és szíves látás velünk, turistákkal kapcsolatban. Fényesen kivilágított éjszakai élet pezsgő fiatalokkal és bárokkal, és elaknásított elhagyott bevásárlóközpont. Mosoly és életigenlés, mégis legbelül újabb háborúra számítanak, most már komolyan felfegyverkezve. Mindeközben szigorúan vett ramadám, de ugyanakkor mégis lazaság mindenhol. Európa egy olyan szeglete, amit elkerülünk és amiről alig tudunk valamit. Egyesek szerint, ha nincs a délszláv háború Balkán Svájca lehetne.
Boszniában nagyjából 4,5 millióan laknak, azonos megoszlásban bosnyákok, horvátok és szerbek. A lakosok nem csak nemzetileg, hanem vallásilag is mások, iszlám, katolikus és ortodox, nyelvében viszont szinte mindenki megérti a másikat, mert a bosnyákok is szerbül beszélnek, a horvát nyelv pedig könnyen átjárható a szerbbel. Egy Vajdaságból származó Szlovéniában élő útitársunk segített a fordításban, aki elmondta, hogy a szlovén viszont már jócskán eltér. Érdekes, hogy a háborúban és a békében is a katolikus horvátok jobban megértik magukat a muzulmán bosnyákokkal, mint a szintén keresztény szerbekkel. Bizonyítja ezt, hogy az ország két részből áll, amely két szövetségi köztársaság; a Bosznia-Hercegovinai Föderáció és Szerb Köztársaság. Ezek laza szövetsége a fele Magyarországnyi terület.
Boszniát az ókorban az illírek lakták az i.e. X. századtól, akik az indoeurópai népekhez tartoznak, de nyelvük és pontos származásuk ismeretlen. I.e. 168-tól Rómához később a Keleti Gótokhoz aztán Bizánchoz tartozik, majd a VII. században szerb és horvát törzsek érkeznek ide. Ekkortól a terület két része különböző irányba fejlődik. Az első bosnyák állam 1154-ben alakul meg, ami a XV. században a török terjeszkedés miatt széthullik. Ekkor válik a boszniai lakosság nagy része muzulmánná és ezért marad az Oszmán Birodalom része 1878-ig, amikor is a Monarchiához kerül majd 1918-ban Jugoszlávia része lesz és 1992 áprilisában függetlenedik, amit 3 és fél év háború után ismernek el véglegesen.
A piramis megtalálója Semir Osmanagic Amerikában élő bosnyák vállalkozó és amatőr régész, aki most írja a doktorátusát a piramisokról, talán ezért se veszik igazán komolyan a hivatalos kollegák. Osmanagic számos piramist kutatott már Földünk több pontján és a szabályos alakú Visocica hegy alatt meglátta, mi rejtőzik a szemünk elöl. Előzetes kutatások után bejelentette, hogy egy kb. 10-12000 éves lépcsős építményt talált, amit szerinte a 27000 évvel azelőtt már ott élő elő illírek emeltek. Az időpont geológiai adatok alapján határozható meg, mivel a járatokban akkori törmeléket találtak és ez alapján következtethetünk arra, hogy a jég visszahúzódásakor már ott volt.
Első nap a leghamarabb feltárt Nap piramis felé vettük az irányt és mivel esett, belülről néztük meg. A járatok nagyjából 2 méter magasságig vannak kivésve és dúcoltak, de csak a biztonságérzet miatt. Előttünk pár héttel volt ott egy egyiptomi piramis kutató csoport, akik leszögezték, hogy a járatok iránya, rendszere és a falak kötőanyaga hasonló a Gizah-i nagy piramisokéhoz és megerősítették, hogy mesterséges építmény. A piramis belsejében található cementet brecsának nevezik, ami omlós ugyan, ha hozzá érünk de mégis nagyon szilárdan tart. Ez agyagporból, kalcium karbonátból és kagylóból készült.
A vezetőink megmutatták az oldaljáratokat és a hatalmas több tonnás köveket is (3,5x2,5 méteresek), amiket mindenki szerint lehetetlen bevonszolni. Ezek némelyikének a különlegessége a rajtuk található rovás jelek, amelyeket Osmanagic szerint egy 3500 éve itt élt és a piramisokat használó civilizáció véshetett. Egy kis terembe, ahová négykézláb mentünk be, megtalálható a tatárlakai korong egyik jele – amit Szakács Gábor azonosított -, de találtak feliratot a piramist fedő kősziklán is. Ez persze nem jelenti azt, hogy magyarok laktak volna itt, hanem hogy olyan nép, akik hasonló jelekkel írtak. Elméletem szerint az akkor az Itáliai félszigetet még el nem foglaló etruszkok lehettek. A „magyarkodás” itt teljesen elképzelhetetlen, és ráadásul ezek a jelek a feltárókat is igen zavarba ejtik és próbálnak nem foglalkozni vele. Vezetőnk beszél arról, hogy különleges ventillációja van a járatoknak, fura fényjelenségeket is tapasztaltak, és ezoterikusok szerint földsugárzási csomópontban is vagyunk nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is.
Következő úti célunk a lépcsős piramis külsejéből feltárt részek. Valamivel több, mint fél méternyi földet kapartak le és alatta hatalmas faragott kőlapokat találtak mindenhol, amik közt habarcs található, bár sok helyen már széttöredezve. Megnézzük az egyik élét is, ami az északi és keleti oldalánál található földtől megtisztított területe az építménynek és itt már meg sem lepődöm, hogy az égtájakhoz van igazítva. Itt tudták megnézni az él dőlésszögét, amely 53 fokos. Fent a „hegytetőn” van egy középkori vár romja, ahol többen erős energiát észleltek.
Másnap a kisebb Hold piramist nézzük meg, amelynek a tetején végeznek ásatásokat. A nagy piramis csúcsban végződik, ez viszont lapos fennsíkú. Itt is hasonlóak a fedlapok, csak mintha téglanagyságú darabokra lennének töredezve. Vagy ilyennek rakták le. Ha haladunk felfelé a hegyoldalon, egyre nagyobb kőlapokkal találkozunk. Az egymásra épülő rétegek kötését a köztük levő 5 cm-nyi agyagréteg biztosítja. A munkások szemében itt is megláttuk a büszkeséget, hogy milyen helyen dolgoznak. Ami egy kis üröm volt az örömben itt, hogy a feltárás környékét mindenhol az elaknásított terület tábla veszi körül és csak a kijelölt helyen biztonságos sétálni.
Ezután néztünk be a Boszna folyó partján lévő régi járatokba, amit már régóta bőrgyári raktárnak használnak. Itt található két hatalmas malomkerék-szerű kőtömb darabokban, csak az a szépséghibája, hogy nincsen középen lyuka, tehát nem malomkerék vagy kocsi kerék. Értetlenül álltunk mi is. A második nap voltunk az egyik szomszéd faluban is, két kisebb kurgán szerű építménynél, amelyen spirál alakban vezet fel az út, mint a Nemzeti Színházunk melletti zikurattnál. Itt figyelemreméltóbb a feltárás előrehaladta, hisz jóval kisebb a méretük, valószínűsítik, hogy ez valamiféle sírnak épülhetett.
Végezetül néhány száraz adatot érdemes megemlíteni. Három nagyobb és két kisebb piramist találtak eddig, és úgy néz ki ennyi is van. A Nap, Hold és Sárkány piramis elhelyezkedése egy egyenlő oldalú háromszöget alkot. Elnevezéseik teljesen fiktívek, a felfedezők adják ezeket nekik és semmi köze a sárkányokhoz vagy az égitestekhez a piramisoknak. A Nap piramis magassága 200 méter míg az alapéle körülbelül 400 méter. NASA készített felvételeket, ami alapján az oldalsó élei 365 méter hosszúak szerintük. (Érdemes a Kheopsz piramissal összevetni a méreteit: az egyiptomi 148 magas és az alapjai csak 230 méteresek.) A fedőkőlapok homokkőből készültek és 30-35 tonnásak. Radarfelvételek szerint a hegyeket majdnem 4 km alagút köti össze egymással, ami ki tudja miket rejtegethet még. A kőtömböket egy egyiptomi kutató szerint mesterséges öntőformában alkották meg valamilyen beton-szerű agyagból, ahogy ezt ma mi is tesszük a panelházaink elemeinél.
Ezekből az adatokból érzékelhetjük az építmények monumentalitását, és ha magunk elé akarjuk képzelni őket külsőre, akkor a Hold piramist az amerikai lépcsős piramisokhoz a Nap piramist pedig az egyiptomi óriás piramisokhoz tudjuk hasonlítani.
Mindenesetre a feltárás csak az elején tart, de nagyon átrendezheti a történelemtudásunkat, ahogy a legendának minősített Trója is tette, hisz ha minden igaz ez a legújabban megtalált piramis talán a legrégibb és a leghatalmasabb is egyben.
Irodalom:
Friedrich Klára-Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig
Ajánlott: Aranytarsoly 2007. decemberi és 2008. januári száma
Internet:
Kincseslada.hu I.
Kincseslada.hu II.
Piramidasunca.ba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése